Érdekes tények a kiégésről

A kiégés (burnout) egy alattomos, lassan kialakuló állapot, amely különösen azokat fenyegeti, akik szenvedéllyel és elkötelezettséggel végzik munkájukat. Orvosok, ápolók, tanárok, segítő szakmák képviselői, de akár vállalkozók és vezetők is gyakran esnek áldozatául. A WHO már 2019-ben hivatalosan is munkával összefüggő szindrómának ismerte el. De vajon miért válik egyre gyakoribbá, és mit tehetünk ellene? Nézzünk néhány izgalmas tényt és érdekességet a kiégéssel kapcsolatban!

1. A kiégés nem csak a munkával függ össze

Bár legtöbbször a munkahelyi stressz kapcsán kerül szóba, a kiégés nemcsak a dolgozó embereket érinti. A szülői kiégés, a gondozói kiégés (pl. beteg hozzátartozó ápolása során), párkapcsolati kiégés, és az aktivista kiégés is komoly problémát jelenthet. Bár az okok eltérőek, a tünetek – kimerültség, cinizmus, motivációvesztés – szinte minden esetben azonosak.

2. Nem a túl sok munka a fő bűnös

Gyakran gondoljuk, hogy a kiégés egyenlő a túlterheltséggel. Pedig jóval több annál: az érzelmi kimerültség, a kontrollvesztés érzése és a munkánk értelmének elvesztése sokkal nagyobb szerepet játszanak benne. A kutatások szerint az elismerés hiánya és a folyamatos konfliktusok legalább annyira kiégethetnek, mint a hosszú munkaórák.

3. Nem csak az egyén hibája – a rendszer is felelős

Sokan azt hiszik, hogy ha valaki kiég, az azért van, mert "nem bírja a tempót" “gyenge”. Valójában a munkahelyi és társadalmi rendszerek is közrejátszanak, ha valaki olyan környezetben dolgozik, ahol nincs megfelelő támogatás, az elvárások irreálisak, vagy a munkahelyi kultúra nem engedi a regenerációt. Természetesen ettől még az ő döntése, hogy megfelel ezen elvárásoknak…

4. A kiégés fizikai tüneteket is okoz

A kiégés nemcsak mentális és érzelmi tünetekkel jár. Az állandó kimerültség, fejfájás, emésztési problémák, alvászavarok, sőt, szív- és érrendszeri betegségek is kapcsolódhatnak hozzá. Az immunrendszer gyengülése miatt a kiégésben szenvedők gyakrabban lesznek betegek is.

5. A kiégés fokozatosan épül fel

A kiégés nem egyik napról a másikra alakul ki. Herbert Freudenberger, a kiégés fogalmának egyik első kutatója szerint a folyamat több szakaszban zajlik: először jön a lelkes túlmunkálkodás, majd a fokozatos kimerülés, az érzelmi eltávolodás, végül pedig a teljes apátia és testi-lelki összeomlás.

6. Nem elég szabadságra menni

Sokan hiszik, hogy egy hosszú szabadság elég ahhoz, hogy helyrejöjjünk a kiégésből. A valóság azonban az, hogy ha az alapvető problémák (pl. rossz munkahelyi környezet, túlzott elvárások, értelmetlen feladatok) nem változnak, akkor a visszatérés után minden kezdődik elölről.

7. A kiégés egyik legjobb ellenszere: a kontroll visszaszerzése

Az egyik legerősebb védőfaktor a kontroll érzése: ha úgy érezzük, van beleszólásunk a munkánkba, alakíthatjuk a környezetünket, és a döntéseink számítanak, sokkal kevésbé fenyeget minket a kiégés veszélye. Érdemes olyan apró változásokat is bevezetni, amelyek növelik ezt az érzést – például határozottabb nemet mondani a túlterhelésre, jobban beosztani az időnket, vagy keresni egy támogató közösséget.

8. A kiégés nem egyéni küzdelem – szükség van közösségre

Akik erős szociális kapcsolatokkal rendelkeznek, sokkal kevésbé hajlamosak a kiégésre. Egy támogató csapat, egy jó mentor vagy akár egy baráti beszélgetés is segíthet csökkenteni a stresszt és megőrizni a motivációt.

9. A kiégésből fel lehet épülni – de nem egyik napról a másikra

A kiégés kezelése időigényes folyamat. Nem elég "pozitívabban gondolkodni" vagy többet aludni. Szükség van arra, hogy az ember újraértelmezze a munkáját, változtasson a hozzáállásán, és akár szakmai segítséget is kérjen, ha szükséges.

10. A prevenció a legfontosabb

Mivel a kiégés lassan épül fel, gyakran már csak akkor vesszük észre, amikor a helyzet kritikus. Ezért kiemelten fontos a megelőzés: rendszeres pihenés, határhúzás, az elismerés tudatos keresése, és a saját szükségleteink figyelembevétele mind segíthetnek abban, hogy ne égjünk ki.

A kiégés egy komoly, de megelőzhető és kezelhető állapot. Nem csupán az egyén felelőssége, hanem a munkahelyi és társadalmi környezeté is, hogy támogatóbb rendszert alakítsanak ki. A legfontosabb kulcs a kiégés elkerüléséhez a kontrollérzet visszaszerzése, a támogató közösség, és az önmagunkra való tudatos odafigyelés.

Ha úgy érzed, hogy a kiégés jeleit tapasztalod magadon, ne várd meg a teljes kimerülést! Keresd a megoldást időben, és ne félj segítséget kérni.